Túlhordott terhességről hivatalosan a terhesség 42. betöltött hete után beszélünk, a 41-42. hetet még csak terminus túllépésnek nevezzük. Ez utóbbinak oka leggyakrabban az, hogy a terhesség nem annyi idős, mint amennyit kiszámoltak.
Ugyanis a szülés várható időpontját minden nőnél úgy számolják, mintha egy 28 napos ciklus 14. napján esett volna teherbe. Viszont ez ebben a tiszta formában ritkán igaz, így a szülés várható időpontja csak becslésnek mondható.
Hajlamosító tényezők és tünetek
Túlhordott terhesség nagyobb valószínűséggel fordul elő, ha az utolsó menstruáció időpontja nem ismert, ha első terhessége a kismamának, ha már volt korábban túlhordott terhessége, illetve ha a családban előfordult már ilyen eset. Ezeken kívül a túlsúlyt is a hajlamosító tényezők közé sorolják. Túlhordott terhesség esetén a kismama már számos kellemetlen tünetet érzékelhet, mint például fáradtságot, hátfájást, lábdagadást, gyomorégést és alvási problémákat, illetve a kismama ilyenkor már gyakran ideges és türelmetlen, hiszen túl szeretne lenni a szülésen.
Túlhordás és a baba egészsége
A valóságban ritkán fordul elő, hogy az orvosok a 41. betöltött hetet követően nem indítják be mesterségesen a szülést, hiszen a túlhordott terhesség számos veszélyt rejt magában, mind a kismama, mind a magzat szempontjából. Ugyanis előfordulhat például, hogy a magzat túl nagyra nő, így csökken a vaginális szülés valószínűsége.
A másik probléma, hogy a méhlepény öregszik, illetve adott esetben akadályozhatja a magzat növekedését. A magzatvíznek mind a mennyisége, mind a minősége problémákat okozhat. Egyrészt vészesen csökkenhet a mennyisége, így a köldökzsinór rátekeredhet a babára. Másrészt szennyeződhet magzatszurokkal.
Mivel a szennyezett magzatvizet lenyelheti a baba, légzési elégtelenség jöhet létre. Ezek miatt az indokok miatt nagyon gyakori, hogy az orvosok mesterségesen megindítják a szülést, hogy ne kockáztassák se a magzat, se az édesanya egészségét.
