Inszemináció

Az infertilitás (terméketlenség) statisztikák szerint 15-20 százalék is lehet a házaspárok körében. Többféle vizsgálat segíthet ilyenkor, kideríteni, hogy mi áll a probléma hátterében.

Több hónapja próbálkoznak, és mégsem jön össze a vágyott terhesség? A kétségbeesés helyett először is érdemes kideríteni, hogy milyen akadálya lehet a terhességnek.

A nőknél számos tényező kell, hogy létrejöjjön egy terhesség, így a lehetséges problémák is változatosak.

  • Mechanikai ok: elzáródott petevezető(k), amikor nem tud lejutni a petesejt a méhbe, amit sok kismedencei gyulladás okozta összenövés előzhetett meg.
  • Hormonális ok: nem megfelelő a peteérés, vékonnyá váló a méhnyálkahártya, ami miatt nem következik be a megfelelő beágyazódás.
  • Immunológiai ok: ilyen lehet például, amikor a hüvelybe került spermium ellen ellenanyag termelődik, és ennek hatására a spermiumok megbénulnak, de ide soroljuk egyéb autoimmun betegségeket is.
  • Véralvadási ok: a fokozott – például öröklött – trombózis-készség.

Inszemináció vagy lombik

Akkor sem kell feltétlenül lemondani a vágyott gyermekről, ha nem jön össze a spontán terhesség, a mesterséges megtermékenyítéssel újabb esélyt kaphatnak a meddőnek hitt párok is. A mesterséges megtermékenyítésnél kétféle eljárás is szóba jöhet: egyik az inszemináció, a másik pedig a lombikprogram. De mit takar az inszemináció, hogyan zajlik egy ilyen beavatkozás?

Inszemináció előtt

A beavatkozás előtt először is fontos meggyőződni arról, hogy mindkét petevezető átjárható, illetve nincs semmilyen fertőzés, sem a nőnél, sem a férfinál. Ilyenkor kell tisztázni az esetlegesen meglévő betegségeket – hormonzavarok, cukorbetegség, inzulin rezisztencia, pajzsmirigy gondok, agyalapi mirigy túlműködés, magas vérnyomás – illetve azt, hogy ezeket kezeljük, karbantartjuk.

Kiszámítható, kontrollálható ovuláció

Az inszeminációt sokesetben megelőzi egy gyógyszeres előkezelés, vagy a tüszőrepedést elősegítő injekció beadása – de történhet spontán módon is, mindenféle előzetes stimulációt nélkülözve. (A stimulációnak ugyanis mellékhatásai is lehetnek, fennáll például annak a veszélye, hogy túlstimulálják a petefészkeket, ahogy az ikerterhességekre is nagyobb az esély.)

Inszemináció – a beavatkozás

Ezután pedig jöhet a beavatkozás lényege: az előkészített – minőségben, számban, mozgékonyságban megfelelő – spermiumokat katéteren keresztül a méh üregébe fecskendezik. Ezt meg lehet tenni spontán ciklusban, de gyakrabban stimulációt okozó gyógyszeres előkezelés és/ vagy tüszőrepedést kiváltó injekció – női ciklust felügyelő, szabályozó agyi hormonokkal megegyező hatóanyaggal – után történik a beavatkozás. Ezután következnek az ultrahangos kontrollok, amikor a megfelelő peteérést követően tüszőrepedést váltanak ki úgynevezett choriogonadotropin hatóanyagú injekcióval.

A beavatkozás történhet a férj spermájával – ha erre lehetőség van, és megfelelő – de akár donor is bevonható. Gyakori beavatkozásnak számít az inszemináció, de a siker valószínűsége egyre csökken az ismétlések során, így legfeljebb 5-6 alkalmat szoktak javasolni a szakorvosok, és csak 40 év alatti nőknek.


close