Napjainkban egyre több lehetőség adódik arra, hogy otthoni körülmények közt is ellenőrizhessük magzatunk szívhangját.
Az eredmények helyes értékeléséhez azonban elengedhetetlenül fontos tudni, hogy mik azok a tényezők, melyek befolyásolják a magzati szívritmust.
Az anyaméhben élő magzat szívhangját először az 5. hét környékén lehet hallani. Ekkor a dobbanások száma még megegyezik az anyai szívdobbanások számával. A következő 4 hétben jelentősen felgyorsul a magzat szívverése, kb. 120-180 alkalommal húzódik össze percenként. A terhesség felétől ez az érték csökken, az utolsó trimeszter idején már csak 110-160/perc értéket mutat.
A szívritmus folyamatosan változik
A normál tartományon belül egészséges körülmények között is folyamatosan változik a szívritmus, ezt oszcillációnak nevezzük. Jelentősebb emelkedést akkor tapasztalhatunk, ha a magzat mozog, mert ez a szívfrekvencia emelkedésével jár. A méh összehúzódására, vagy a baba alvása közben a magzati szívdobbanások száma csökken, ilyen esetekben sem kell megijedni, ez is normális jelenség. A fentiekből is látható, hogy a szívritmus a magzat aktivitásával párhuzamosan folyamatosan változik. Orvoshoz akkor kell fordulni, ha a beállt változás nem rendeződik néhány órán belül vagy mozgás hatására.
A szívhang eltérései leggyakrabban a magzati oxigénhiányra vezethetők vissza. Ilyen állapot alakulhat ki akkor, ha a méhlepény elöregszik vagy leválik, a köldökzsinór összenyomódik, vagy az anyai vérnyomás leesik. Mindezekre a változásokra a magzat heves szívdobogással reagál. Ugyanez a folyamat játszódik le a szülés alatt is, de ebben az esetben nem kell aggódni miatta.
Az anya által szedett gyógyszerek is hatással vannak a babára. Az altatók, szorongásoldók csökkentik a szívfrekvenciát, míg a koraszülés megállítására használt terbutaline jelentősen megemeli azt.
Idővel megszűnik a szapora szívverés
Szapora szívverése van a koraszülött babáknak is, mivel az idegrendszerük még éretlen, és ezért nem képesek megfelelően adaptálódni az anyaméhen kívüli körülményekhez. A magzat érésével párhuzamosan ez a jelenség megszűnik.
Kimutatták, hogy az anya stresszes állapota hatással van a magzatra is. Ha az anya tartósan stressznek van kitéve, akkor a felszabaduló adrenalin hatására megemelkedik a magzat percenkénti szívdobbanásainak a száma. A krónikus stressz koraszülést, alacsony születési súlyt eredményezhet, és nehezebb alkalmazkodást a méhen kívüli élethez.
Dr. Veres Dóra
Forrás:
1. DuBose TJ, Cunyus JA, & Johnson L; Embryonic Heart Rate and Age. J Diagn Med Sonography 1990; 6:151-157.
2. Papp Z.: A szülészet-nőgyógyászat tankönyve, 2. kiadás, Semmelweis Kiadó, Budapest, 2002.
